Ha minden úgy történik, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, akkor az első találkozás a cica kb. négy hetes korában történik, amikor jövendő kedvencünket kiválasztjuk az alomból. (Ezt azért fontos minél hamarabb megtenni, mert így még válogathatunk a kölykök között.)
Látogatóban a tenyésztőnél
Miután eldöntöttük, hogy milyen fajta cicát szeretnénk, apróhirdetésekből kiválaszthatjuk a megfelelő tenyésztőket. Ha különleges fajtát szeretnénk, és nem tudunk a nyomára bukkanni, érdemes felhívni az egyesületet, mert ott a törzskönyvezési adatok alapján meg tudják mondani, hogy az adott fajtát tenyésztik-e az országban, és ha igen, hol. Telefonon vagy levélben történt előzetes megbeszélés alapján induljunk el macskanézőbe. Csak olyan helyről vegyünk cicát, ahol a tartási, gondozási állapotokkal meg vagyunk elégedve. Ne sértődjünk meg, ha a tenyésztő nem adja kézbe a kölyköt, meg kell értenünk, hogy félti állományát a fertőzésektől, hiszen vásárlási körutunkon ki tudja hány tenyésztőnél járunk.
Kérjük meg a tenyésztőt, hogy mutassa meg a kiscica szüleit, hiszen a macskák körében is érvényes a mondás: az alma nem esik messze a fájától - a kölyök felnőtt korában olyan lesz, mint a szülők. Gyakorlott tenyésztő először azt kérdezi meg a vásárlótól, hogy milyen célra veszi a cicát. Hiszen nem mindegy, hogy kedvencet, bohókás játszópajtást, kedves társat szeretnénk, vagy később tenyészteni, kiállításra járni is szeretnénk vele. Figyelem, tenyésztésre és kiállításra csak törzskönyvezett kölyköt vegyünk! Ilyen célra ne vegyünk olyan cicát, akinek „lyukas” a törzskönyve, vagyis a származási táblázatban nincs kitöltve minden ős helye.
Ha kiválasztottuk a kölyköt, nem árt egy kisebb összeggel lefoglalni. Vigyázat, ha meggondoljuk magunkat, a foglaló összege nem jár vissza!
A kölyköt 10-12 hetes korában a második oltása után vigyük haza, az oltások igazolásáról kérjünk oltási könyvet. Törzskönyvezett macskánál az átvételnél kérjük el a törzskönyvet is. Gyakori probléma, hogy az új tulajdonos semmilyen szállító eszközt sem hoz a cica számára, mondván, hogy majd kézben hazaviszi. Ilyenkor fordul elő az az eset, hogy a kölyök valamitől megijedve kiugrik az őt tartó kézből, amiből számos probléma adódhat. Ne sajnáljuk a pénzt, és előre vegyünk macskahordó kosarat.
Megérkeztem!
Hazaérkezésekor a cicát rögtön tegyük bele az almos edénybe, mert ha a cica onnan indul el nagy felfedező útjára, akkor szükség esetén vissza is fog találni a már ismert útvonalon. Mutassuk meg az etető és az itató tálját is, mindig legyen tiszta vize. Csalódások elkerülése végett ne várjuk el a kis jövevénytől, hogy rögtön dorombolva nyakunkba ugorjon. Képzeljük magunkat szegény kis pára helyébe, nemcsak az anyától és testvéreitől választották el, hanem új helyre is került. Idegen minden, a szagok, a fények és az egész környező világ, az első biztonságot nyújtó szekrény mögé bebújni: ez a legfontosabb.
Ilyenkor bányásszuk ki a kölyköt, vegyük karunkba és simogatással, becézéssel nyugtassuk meg. Nem baj, ha utána újra elbújik, de fontos tudnia, hogy itt senki sem bántja.
Nem kell azonban a dolgot túlzásba vinni, lábujjhegyen járkálni, suttogva beszélni. Viselkedjünk természetesen, tizenéves gyermekünk hallgassa továbbra is teljes hangerővel kedvenc együttesének CD-jét, ezekhez bundás barátunknak úgyis hozzá kell szoknia, és akkor már jobb minél előbb.
Kóbor cica befogadása
Természetesen nem minden macskakölyök kerül tenyésztőtől új otthonába, hiszen sokan vannak, akik esetleg a kölyök életét megmentve az utcáról viszik haza a talált kölyköt. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy minél hamarabb megmutassuk védencünket egy állatorvosnak, hiszen az ilyen kis állatoknál gyakori a bélférgesség, fülrühesség, bőrbetegség, és ezeket a problémákat minél hamarabb orvosi ellátásban kell részesíteni. És akkor még nem említettük a legfontosabbat: az első védőoltást, amit szintén csak állatorvos tud beadni.
A macskákat az emberek többsége magányos állatokként ismeri, de valójában nagyon is társaságkedvelők. A legnagyobb különbség a macskák és kutyák (melyekkel gyakran hasonlítják össze őket) társas viselkedése között az, hogy a macskáknak nincs túlélési stratégiájuk vagy "falka mentalitásuk"; ami mindössze annyit jelent, hogy maguk gondoskodnak alapvető szükségleteikről (például egyedül keresnek élelmet és védekeznek támadás esetén). Ez azonban nem aszociális magatartás. Talán a legjobb példa a macskák természetes viselkedésére az elvadult példányok kolóniákba való szerveződése, melyekben az egyes tagok magukról gondoskodnak.
Az emberekkel való szimbiotikus kapcsolatuk évezredek során alakult ki. Gazdájukhoz való kötődésük nehezen vethető össze a vadmacskák magatartásával, de annyi bizonyos, hogy tudatában vannak annak, hogy az ember nem az ő fajukhoz tartozik (és nyilván önmagukat sem tekintik embernek). Ez a különbségtétel a gazdájukkal való kommunikáció során használt hangjelekben és testbeszédben is megnyilvánul. Egyes vélemények szerint pszichológiai szemszögből a macska az embert pótanyának tekinti, így a felnőtt egyedek egyfajta állandósult gyermekkorban élik le az életüket. A macskák emberrel való kapcsolatának az állat 3-7 hetes kora között kell kialakulnia. Némelyik példány később is hozzászoktatható az emberhez, de a többségük félénk marad. Ehhez hasonlóan a macskák összeszoktathatók a kutyákkal és más háziállatokkal is, de a kisebb méretűeket általában zsákmánynak tekintik.
